Erőhelyek és Shambala – bolygónk spirituális középpontjának misztikus megnyilvánulásai

… az erőhelyek esszenciájáról  és a Világ Királyáról…

Az erőhely kifejezés interpretációk sokaságát teszi lehetővé. Bármi lehet az erő helye, a ház mögötti egyszerű tisztástól kezdve egészen a mexikói piramisokig. Ha a különféle erőhelyek sokaságát valamilyen sémába kívánnánk foglalni, úgy legegyszerűbb, ha ezeket időrendbe tesszük. Kezdetben léteztek azok a tiszta helyek, amelyeket az emberek „különlegesnek“ éreztek. Lehetett ez egy vízesés, egy különleges formájú szikla, vagy egy tisztás. Ezeket a helyeket később díszített vagy festett oszlopokkal, kősírokkal vagy más kezdetleges műalkotásokkal látták el, hogy különlegességüket jelezzék. Ebből a hagyományból alakultak ki még később a nagyobb kőépítmények, mint a kőkörök, kősorok, kamrák és hasonlók. Ezeknek az építményeknek a nagy részét a papok csillagászati óraként vagy mutatóként használták. Az egyes köveket úgy helyezték el, hogy az év valamely fontos napján pontosan a nap vagy a hold pályájának útjában álljanak, így árnyékuk egy bizonyos meghatározott célra vetüljön. Az idők folyamán az emberek megtanulták tudásuk egészét ezekben az alkotásokban kifejezni. A jól ismert építészeti alkotások, mint a Stonehenge, a mexikói és egyiptomi piramisok vagy a franciaországi katedrálisok, de az ismeretlen vagy elfeledett helyek is ugyanazt a matematikai és geometriai tudást hordozták. E tudást ma „Szent Geometriának“ nevezzük. Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy az erőhelyek az emberek vallásos igényeire reflektálnak.

De vajon mi az a szubtilis és titokzatos esszencia, ami az erőhelyeket olyan különlegessé teszi? A jóga szemlélete szerint ezeken a helyszíneken bolygónk spirituális középpontja különösen erősen nyilvánul meg. Az a titokzatos, szubtilis világ, amelyet a buddhizmus Shambalának nevez. Képzelj el egy nagy kiterjedésű földet, enyhe klímával, fennséges hegyvonulatokkal, titokzatos erdőkkel, termékeny földekkel, kristálytiszta vízű folyókkal és vad vízesésekkel megáldva. Egy tökéletesen megszervezett országot, csodálatos templomokkal és szép városokkal, amelyekben olyan emberek élnek, akiket hasonló spirituális törekvések hajtanak és bensőségesen szeretik Istent. Olyan király áll az élükön, aki egyszerre államfő, vezető és spirituális mester. Ez Shambala, amely ugyanakkor jóval több is mindezeknél, legmerészebb elképzeléseinket is felülmúlja. Shambalát csak akkor fogjuk megérteni, ha megismerjük. Réges régtől fogva sok ember kísérelte meg és törekedett rá, hogy elérje ezt az emelkedett birodalmat, ahol a tiszta spiritualitás folytonosan jelen van.

Bolygónk nagy beavatottjai természetesen tudtak e világ létezéséről, amely bolygónk sorsát inspirálta és közvetlenül befolyásolta. Sőt, a bölcsek Föld fölött uralkodó  országának mítosza minden nép tradíciójában megtalálható. Ennek az országnak persze eltérő neveket adtak, mint Thule, a Boldogság Földje, a Fehér Sziget, a Bölcsek Országa, a Fehér Folyók Földje, a Szent Föld, Hyperborea, Shangri-La, stb., melyek azonban mind ugyanarra a helyre vonatkoznak. A távolkeleti hagyományban ezt a helyet Shambalának nevezik, ami szanszkrit nyelven azt jelenti, „az isteni boldogság forrása“, vagy még pontosabban: „az, ami a boldogság forrásához való hozzáférést“ lehetővé teszi. Szerepe okán Shambalát „bolygónk spirituális centruma“-ként is emlegetik. Ez a „centrum“ azonban  nem fizikai síkon található, hanem szubtilisan létezik, az éteri síkon, párhuzamosan fizikai univerzumunkkal. A „bolygónk spirituális centruma“ kifejezés azt a tényt is tükrözi, hogy a Föld teljes bölcsessége és spirituális története Shambala hatalmas archívumaiban tárolódik. Ezen felül Shambala világa és az ott élő emberek szakadatlan és állandó inspriáló forrását jelentik a Földön található összes autentikus spirituális hagyománynak. Alapvetően azt lehet mondani, hogy minden autentikus spirituális akció fókusza Shambalának a fizikai világban történő kivetülése. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a Földön élő valamennyi spirituális lény kapcsolata Shambalával nagyon erős, hanem azt is, hogy Shambala lényei erősen támogatják bolygónk spirituális feljődését. Azt mondják, hogy ez a kivetülés Shambala közvetlen, sőt meghosszabbított manifesztációja fizikai univerzumunkban.

Továbbá léteznek legendák, melyek titkos átjárókról szólnak, mint pl. sziklafalakon található nyílások, barlangok, járatok a Föld belsejébe, stb., melyek lehetővé teszik az átjutást a mi világunkból egy másikba. E titokzatos átjárókat szintén vizsgálhatjuk Földünk legismertebb erőhelyeinek, erő-régióinak időrendi sorrendjével összefüggésben. Így ilyen átjárók először Hyperborea-n, Atlantis-on, Görögországban, Egyiptomban, Dákiában, Dél-Amerikában, a kelta-germán kultúrkörben, Indiában és legutóbb Tibetben voltak találhatók. Minden történelmi korszakban van egy-egy hely, ahol a szent tradíció megelevenedik és felvirágzik. Ezt a helyet rendszerint a bölcsek és spirituális irányultságú emberek sokasága jellemzi. Az itt élő emberi lények emelkedett törekvéseinek köszönhetően a Shambalával való telepatikus kapcsolat kimondottan erős. Az ilyen helyeken élő embereket Shambala világa közvetlenül lelkesíti, sőt, esetükben sokszor a Shambalából származó újjászületett lényekről van szó. Habár ma már csaknem minden ókori autentikus tradíció feledésbe merült, ezeknek az (erő)helyeknek a különleges, szubtilis jellege megmaradt. Ahogyan az ember közelebb érzi magát Istenhez egy templomban vagy egy szép tájon, mint például egy bárban vagy szupermarketben, úgy ezeknek a misztikus és privilegizált helyeknek a szubtilis lenyomata minden tiszta, receptív emberben titokzatos borzongást kelt, különleges elbűvöltséget, mely mögött gyakran Shambala nem is feltételezett, felemelő befolyása rejlik. Az olyan turista-látványosságok mögött, mint az egyiptomi szfinx, a mexikói Nap-piramis, vagy a Delphoi-i Apollon-templom, egyszerűen és világosan ráismerhetünk Shambala elbűvölő és titokzatos erejére.

Amint már utaltunk rá, Tibet több évszázadon át volt a területe Shambala földi kivetülésének, ezért tartalmaz a tibeti hagyomány oly sok legendát a bölcsek eme misztikus királyságáról. E legendák olyan emberekről szóló történeteket is magukba foglalnak, akik eljutottak Shambalába. Ez a fő oka annak, hogy a nyugati érdeklődők inkább arra a véleményre hajlanak, hogy Shambala a fizikai szinten található, valahol Mongólia, Tibet, vagy a Himalája hegyeinek eldugott, még fel nem kutatott részén. A túlnyomórészt materiális szemléletnek köszönhetően a nyugati ember számára szinte lehetetlen észlelni a szubtilis, párhuzamos világok létezését. Ez az oka annak, hogy Shambala létezését gyakorta vagy csupán fizikai, vagy tisztán szimbolikus, absztrakt szinten értelmezik. Shambala nem annyira elmúlt legenda, sokkal inkább jelenbeli realitás. A misztikus tibeti beavatottak nem az egyedüliek, akiknek sikerült elérniük Shambalát. Ismert példa az orosz festő-író Nicholas Roerich (Nyikolaj Rerih – a ford. megjegyzése), aki misztikus és magávalragadó személyiség volt, és éveken át többek között Tibetben élt, s akinek közeli barátai azt állítják, meglátogatta Shambalát. Inspirált festményei és írásai (ld.: www.roerich.orga ford. megj.) szintén Shambalára vonatkozó mély tudásáról tanúskodnak. Shambala és az ott élő lények elsődleges feladata, hogy kísérjék és vezessék az emberiséget spirituális fejlődése útján a különböző földi korszakokon át. A ciklikus evolúció törvényeinek megfelelően a Kali Yuga, a „Sötét korszak“ után következik a Satya Yuga, az „Aranykor“. A tudatlanságból a spirituális fénybe történő eme átmenet során bekövetkezik a valódi spirituális, isteni értékek „újrainstallálása“. Ez a folyamat nem könnyű, és nem lehet gyors, mivel feltételezi az összes szenvedés eltűnését a Földről. Ebben az összefüggésben érthető az analógia, miszerint Shambala őrangyalhoz hasonlatos, aki erősíti és támogatja védenceit a spirituális evolúció útján.

Nicholas Roerich-el folytatott beszélgetése során egy tibeti láma elmondta: „Sőt, néha maga Rigden-Jyepo (ezen a néven a Shambala királyát értette) is megjelenik olykor szent helyeken, néhány kolostorban, különleges pillanatokban, s ekkor közli jóslatait. Éjjel vagy kora reggel jelenik meg a Világ Ura a templomban. Amikor belép, minden gyertya egyszerre magától lángra lobban. A jelenlevők közül néhányan azonnal felismerik benne a „Nagy Idegent“ és legnagyobb tisztelettel hajolnak meg előtte. Elmélyült figyelemmel hallgatják jóslatait.

Nagyszerű korszak közeledik, Satya Yuga, az Aranykor.“ A láma megjegyzi továbbá: „Aki közvetlenül Shambala nagy királyához fordul, annak spirituális törekvéseit siker koronázza.“* Shambala esszenciális spirituális üzenete az, hogy a legmagasabb spirituális megszabadulás nem valami absztrakt, elérhetetlen dolog. Éppen ellenkezőleg, komoly törekvés és személyes fáradozás eredményeképpen itt és most elérhető, ebben a világban, ebben az életben. Azok, akik szerte a világon Shambala inspirációja és vezetése alatt tevékenykednek, nem élnek visszavonult vagy elszigetelt életet. Részt vesznek a társadalmi életben és egy dolog közös bennük: jótékony spirituális akciókat hajtanak végre, nemcsak önmagukért, hanem az egész Teremtés érdekében. Mindenkinek azt kívánom, aki egy erőhelyen (az ő saját erőhelyén) van, hogy érezze meg Shambala szubtilis, spirituális befolyását és váljék számára tudatossá ennek az emelkedett, szubtilis világnak a mérhetetlen gazdagsága. A hozzáférés saját erőhely-választásotokon múlik, és saját szívetekben nyugszik.

Kalagiya, Kalagiya – gyere Shambalába!

(németből fordította: Hegyessy Mária)

Forrás: www.alpenschamanismus.de

Kategória: Ezoterikus cikkek