Spirál a TAVASZI NAPÉJEGYENLŐSÉG alkalmából

Március 20. péntek,

A Nap belép a KOS csillagjegybe. Ez a kifinomult jótékony hatás a TAVASZI NAPÉJEGYENLŐSÉG pillanatával való speciális meditációs egységállapot során érzékelhető 23:15 – 00:30 között.
A tavaszi napéjegyenlőség hatásának tetőpontja március 20. péntek, 23:45.
A TAVASZI NAPÉJEGYENLŐSÉG jellegzetességei:
A Napéjegyenlőség pillanatában az éjszaka hossza csökken, a nappalé növekszik (a nappal hossza szinte megegyezik az éjszakáéval). Ez az egyensúlyi pillanat egy kimondhatatlan harmóniaállapotot szimbolizál, mely mélyreható, jótékony átalakulást hoz a külső természetben éppúgy, mint a mi emberi természetünkben. A téli konzerválódás ideje után, mely alatt a téli korlátozást éreztük, s melynek során a jógás étrend magvakat és gabonákat tartalmazott, elkövetkezik a tavaszi étkezési időszak, követve az ortodox keresztény hagyományokat, melyek magukban foglalják a napéjegyenlőség időszakát is. Különösen ezen időszak alatt létezik egy speciális spontán tisztulási folyamat, mind a fizikai test, mind szubtilis testünk számos szintjén. Ezen jelenség következtében fokozatosan megjelenik a mentális béke állapota, a pszichikai egyensúly és az érzelmi dinamizálódás. Szellemi szempontból nézve a dolgokat ez a pillanat kimondhatatlan rezonanciába hoz minket a dicsőséges androgin állapottal, a rejtélyes harmónia állapotával, mely bizonyos feltételek között létrejön belső univerzumunkban a női és a férfi természet, a belső férfi és a belső nő (az animus és az anima) között. Nem véletlen, hogy a természet titkos újjászületésének és regenerálódásának ezen időszaka alatt az állatok párt keresnek, a növények rügyezni kezdenek, az élet csírái fokozatosan újra életre kelnek mindenütt a környezetünkben.
Asztrológiai szempontból nézve a dolgokat meg kell jegyezni, hogy a Nap ekkor lép át a Halak csillagjegyből a Kos csillagjegybe. Így tanúi lehetünk egy rejtélyes csillagjegy végének és kezdetének. 
Ezen időszak alatt, jelképesen mondva, az emberek olyanná válnak, mint egy kitörő vulkán. Ezért válnak képessé arra, különösen most, hogy új dolgokat csináljanak. A Halak meditatív és kontemplatív állapotának helyére lép a Kos spontaneitása és életigenlése. Ekkor különösen hajlamosak vagyunk felhagyni a hasztalan áldozathozatallal, a túlzott idealizmussal, és a konkrét jelenségek felé fordulni, a közvetlen tettekhez, a célból, hogy a lehető legjobban kifejezzük belső törekvéseinket. Ez az az időpont, amikor az embernek teljesen alkalmazkodnia kell az újjászületés, felfrissülés, valóságra ébredés, az alvás állapotából való ébredés, a hibernálódási folyamat leállásának körülményeihez (ennek az állapotnak éppúgy van materiális, szociális és szellemi jelentősége). Ekkor az embernek, amennyire csak lehetséges, alkalmazkodnia kell a természet rejtélyes ciklusához, mert az ő ellenállása most különösen olyan, jelképesen mondva, mintha árral szemben úszna. Néhány esetben a nem-alkalmazkodás jelensége fáradtságot és ingerlékenységet hoz magával, melyet az orvoslásban tavaszi fáradtságnak hívnak. 
Ez a rejtélyes hiátuszi pillanat spontán módon összekapcsol minket a kezdet hatalmas, rejtélyes szubtilis energiájával, telítve optimista lelkesedéssel, ami mindig megjelenik egy új élet kezdetén. Ugyanakkor a felpezsdülésnek ez a pillanata a vitalitás elbűvölő virágzását hozza. Harmonikusan ébreszti a férfiasságot és a nőiességet a lényben, lökést adva a rejtélyes tavaszi zsongás eksztatikus megjelenésének, mely spontánná, bátorrá, dinamikussá és aktívvá tesz bennünket.