Mintha nem én lettem volna, de mégis…

Nagyon készültem erre az Önvalós táborra, igyekeztem pihenten érkezni, mégis az első három nap nagyon fárasztó volt a számomra. Ezen idő alatt az ellazulást (fizikai) és a befelé fordulást is csak részlegesen tudtam megvalósítani. Mégis a nap végén egy különleges éberséget éreztem, nem fáradtságot, hanem kipihentséget.

A pihenő időben olvastam, és igyekeztem megérteni Ramesz Sz. Balszekar által írt „A jelenségvilágon túl” című könyvét, amely Sri Niszargadatta Maharadzs tanításait foglalja magába. Az egyik kérdező a tér és idő valóságával kapcsolatban tett fel egy kérdést, amire Maharadzs válaszolt. A válaszban a következő is benne volt:

„Amikor a tudatosságod átveszi az irányítást, a tudatos jelenlétedet, a létezésedet, a „vagyokat” inkább valamilyen jelenlétnek érzed, mint személynek, nem igaz?”

Ezt olvasva, mintha egy nagyon gyors járművön ültem volna és elindultam valahová, ahol tisztán érzékeltem azt, hogy vagyok. Nagyon furcsa volt, mintha nem én lettem volna, de mégis. Legmegdöbbentőbb az volt ebben az érzésben, hogy tudtam, hogy ez bennem van, bennem volt, és bennem is lesz mindig, akkor is, ha én erről nem vagyok tudatos.

Mint egy villám csapott ez belém, és villámgyorsan el is tűnt. De megmutatott valamit, amit követhetek, és ami által érezhettem, hogy a világ, amiben „élek” valahol egy illúzió.

Köszönöm, hogy részt vehettem.

10. éves fiú, Budapest