„Ki vagyok Én” és „ki vagy Te”? Biztosan sokszor feltetted már magadnak ezt a kérdést a tükör előtt állva, vagy csak úgy, elmerülve a létezés óceánjában. Erre a kérdésre keresték a választ a Kőrösi Csoma Jóga Egyesület hagyományostól kissé eltérő budapesti önvalós táborában is a résztvevők 2014. december 28. és január 04-e között. A bentlakásos,

A nemzetközi Jógatáborban, Herkulesfürdőn, ahol egy Yang Spirál meditációban többezren résztvettünk, melynek témája a Brahmarandhra (a fejtetőn található szubtilis kapú) megnyitása, a következőket éltem át: A meditációban először egy minden kötöttségtől mentes tökéletes szabadságot éreztem, végtelen könnyűséget és Istennel való egyesülést. Éreztem Isten jelenlétét és egy közvetlen kapcsolatot és kommunikációt Vele. Végtelen szeretet áradt belőle,

Első alkalommal veszek részt az Önvalóval foglalkozó táborban. Nem tudtam sok mindent erről, de azt igen, hogy itt a helyem. Sok aggodalommal jöttem: hogyan hat majd rám, hogy ennyi ideig nem beszélek? Hogy fogom bírni, hogy nem szabad mozgolódni meditáció közben ?… A második napon találtam egy olyan testhelyzetet, amelyben úgy érzem, még sokkal hosszabb

Kiskoromban, annak ellenére, hogy a családom nem volt egyáltalán vallásos, én nagyon közel éreztem magam Istenhez. Gyerekként azt éreztem, hogy egy titkos barátság fűz össze minket, és hogy mi mindent megbeszélünk. Teljesen természetesnek éreztem azt, hogy esténként amikor lefeküdtem a saját szobámban, az ágyikómba, és már sötét volt, akkor megbeszéltünk mindent titokban, úgy hogy senki

Már több, mint egy éve hosszabb ideig (45 percig) rendszeresen kitartom a bhujangaszanát. Így történt, hogy felismertem, hogy minden ászanának vannak rejtett, a joga jegyzetekben nem feltüntetett hatásai, melyeket a hosszabb idejű kitartással tárhatunk fel.

Hosszú ideje gyakorolom a Shirsászaná-t (fejállást), minden nap 30 percig. Az élmény, amiről írni szeretnék, szinte az elejétől megjelent időszakosan, és egyre intenzívebbé vált az idők során, egyre átfogóbbá és teljesebbé. Egy nap a fejállás gyakorlása közben,

Mikor tanultam az Áldás művészetét, semmilyen különleges hatással nem volt rám, ezért nem is gyakoroltam ezt a technikát, csak ritkán, mikor jógatáborok alkalmával, vagy egy-egy születésnap erejéig „kellett” áldani. Eleinte nem éreztem semmit, majd egy idő után elkezdtem érzékelni egy jóleső bizsergést a tenyeremben, és az energia kifelé áramlását a célszemély irányába. Ennek ellenére mindig

Amikor beavatást kaptam az Áldás művészetébe, rögtön nagy lelkesedéssel gyakorolni kezdtem. Mindenkit megáldottam, akit szeretek, a barátaimat, a családtagokat, mindenkit, aki csak eszembe jutott. Az tetszett ebben a technikában, hogy könnyen tudtam empatikusan érzékelni az illető ember lelkét, feltárult előttem belső valóságuk, és így sokkal könnyebb volt megértenem az embertársaimat, mint azelőtt. Hálás voltam a

Az áldások szinte mindig javították az áldott személlyel való kapcsolatomat (bár persze nehezen ellenőrizhető, hogy tényleg ez volt-e az oka). Amikor megkaptam a beavatást az áldás művészetébe, elkezdtem sokkal jobban érzékelni a felajánlásokat is. Amikor legelőször csináltam a tapaszt szellemi vezetőnkkel, Grieggel, áldások közben rendszeresen azt éreztem, hogy…

Nagyon készültem erre az Önvalós táborra, igyekeztem pihenten érkezni, mégis az első három nap nagyon fárasztó volt a számomra. Ezen idő alatt az ellazulást (fizikai) és a befelé fordulást is csak részlegesen tudtam megvalósítani. Mégis a nap végén egy különleges éberséget éreztem, nem fáradtságot, hanem kipihentséget. A pihenő időben olvastam, és igyekeztem megérteni Ramesz Sz.